1976-ban az Amerikai Légió 4000 tagja gyűlt össze éves kongresszusán egy philadelphiai szállodában.

Csupán három nappal a gyűlés után, a légionáriusok egy rejtélyes betegség tüneteit kezdték felfedezni magukon, amely tüdőgyulladásra hasonlított.

A betegség gyorsan Philly Killer néven vált ismertté a médiában.

Találó név egy olyan betegségre, amely egyetlen járvány kitörése során 221 embert fertőz meg és közülük 34-et öl meg.

Amikor a Járványügyi Központ (CDC) szövetségi tisztviselői egy évvel később közzétették a járványról szóló jelentésüket, a betegséget a ma már általánosan elfogadott nevén legionáriusbetegségnek nevezték.

Több mint harminc évvel később a legionáriusbetegség továbbra is egészen reális fenyegetést jelent szerte a világon.

A legionárius betegség halálozási aránya 5% és 30% között van, és évente 8000-18 000 ember kerül kórházba a betegséggel az USA-ban.

Globálisan a szám nyilvánvalóan sokkal magasabb.

A légionárius betegség a Legionnella pneumophila belégzésével fertőz.

A Legionnella pneumophila a természetben előforduló baktérium, amely aktív 25 °C és 46 °C közötti hőmérsékleten.

Általában a biofilmben található nedves környezetben, például pangó vízben.

A biofilm egy nyálkás lerakódás, ahol A mikroorganizmusok élnek és szaporodnak és nagyon ellenállóak a fertőtlenítőszerekkel szemben.

Ha a baktériummal szennyezett vizet megzavarják, például zuhany alatt, levegőben lebegő vízcseppek úgynevezett aeroszolok képződnek, amelyek baktériumokat vihetnek át az emberi légzőrendszerhez.